2.) Ima:

3.) Életrajz és búcsúzás:

Kedves Gyászoló gyülekezet! Kedves Rokonság!

Eljöttünk, hogy végső búcsút vegyünk, és tisztességgel eltemessük Réthy Barnáné, született Tarsoly Máriát.

Marika Magyarhomorogon született 1932. április 22-én. Két kisebb testvérét korai gyermekhalál ragadta el, így különösen ragaszkodott egyetlen nővéréhez, Irmuskához.

Szerető szüleitől férjhezmenetelekor vált el, amikor férjével, Réthi Barnabással Debrecenbe költözött.

Marika hosszan dolgozott minőségi ellenőrként a GÖCS-ben, aztán nevelőtanár volt a siketnéma gyerekek között, majd a Hajdútervnél telefonközpontos munkát vállalt. Innen ment nyugdíjba. Munkatársaiban mély nyomot hagyott rendkívül precíz, odaadó munkavégzése, szeretetteljes kapcsolattartása.

Mivel gyermekük nem született, még nagyobb odaadással gondozták több éven keresztül a hozzájuk költöző, idős Réthi nénit.

Marika nagy próbatétele volt férje betegsége, akit Istentől vett kitartással hosszú hónapokon keresztül gondozott, mígnem 3 évvel nyugdíjba vonulása után súlyos betegségben meghalt. Mindketten az Úr Jézusban találtak békességét, és így búcsúztak el egymástól, remélve a mennyei viszontlátást.

Hosszú 18 év következett ezután, immár özvegyen, gyermektelenül. Bár a vérszerinti családja igen megfogyatkozott, erőforrása mégsem apadt ki, szilárdan hitte, hogy életútján nincsen egyedül, mert Jézus Krisztus fogja a kezét. Hittestvéreivel szoros kapcsolatot ápolt: a mindennapok harcait, egészségi problémáit az Úr Jézusba vetett hittel hordozta.

Egyre súlyosbodó betegsége alatt nagyon sok minden elvesztette jelentőségét, és gyermeki hittel ragaszkodott Megváltó Urához. Agyi infarktusa, Alzheimer kór és demencia miatt az értelme nagyon beszűkült, de a szíve csodálatos módon kinyílt Isten felé, és hálás volt, hogy az Ő igazi hazája a mennyben van.

Búcsúznak tőle:

- Keresztfia: Kálmán és felesége, Marika, két lányuk egész családjukkal.

- Távoli vérszerinti rokonai: Debrecenből, Budapestről, Mezősasról és Magyarhomorogról.

- Hittestvérei: Lak Sándor és felesége Zsuzsa, valamint gyermekeik: Sanyi, Judit, Ágnes, János, Zsuzsi, a családjukkal együtt.

- Búcsúznak a Debreceni Testvérgyülekezet tagjai, akik között több évtizeden keresztül élt, valamint hittestvérei Budapestről, Miskolcról és Debrecen más gyülekezeteiből valók is.

- Búcsúznak a jó szomszédok a Széchenyi utcai lakóházból, volt kedves munkatársak, ismerősök.

- Valamennyien, akik itt megjelentünk.

4.) A búcsúzás alkalmával hallgassuk meg Isten Szavát!

  (Zsolt 73,26): „Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”

1. Ha elfogyatkozik is testem és szívem

Mit jelent ez? Marikánál ez feltűnően látszott. A teste az utóbbi években szemlátomást fogyott, és annyi lett, mint egy kisgyermeké. A halállal aztán végképpen elfogy, porrá lesz.

Mindannyiunk testének ez a sorsa. Már születésünkkor ránk vetődik a halál árnyéka: betegség, baleset, a test minden nap romlik, öregszik, és megy a biztos halál felé.

Elfogy a szívünk is. A szív; az emberi személyiség középpontja, többek között az értelem, a vágyaink, törekvéseink székhelye is. Marikánál láttuk, hogy mindez hogyan épült le, míg végül a halállal teljesen elfogyott. De ugyanez történik velünk is. A halállal megszűnik ezen a földön minden emberi értelem, vágy és érzelem.

Van azonban, ami vagy Aki soha nem fogy el.

(Zsid 1,10-12): „Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak”.

2. Szívemnek kősziklája Te vagy, oh Isten, mindörökké

A kőszikla a rendíthetetlenséget, biztonságot, állandóságot jelenti. A kősziklát nem sodorja el sem a szél, sem az árvíz. Voltak hatalmas esőzések, árvizek, amikor a folyók gátjai átszakadtak, és az áradat mindent elsodort, mindent összedöntött. Hiába mentek fel a háztetőre, egy idő múlva a ház is leomlott. De a magas kősziklákon biztonságra leltek az emberek. Köröskörül tajtékozhatott a szennyes ár, őket el nem érte.

Mi vagy ki az, akire kősziklaként építhet az ember, ha a világ bűnös, szennyes áradata körülveszi? Hol érezhet biztonságot a szívünk? Az olvasott Ige megmondja: Isten a kőszikla.

- Amikor e világban minden érték viszonylagossá (relatívvá) válik, akkor Isten a sziklaszilárd biztos pont, Ő nem inog.

- Amikor e világban az erkölcsi értékek a visszájára fordulnak, J. Kr. tegnap és ma és mindörökké ugyanaz marad. Ő nem változik

- Amikor a világban elárad a közöny, az önzés, sokszor a gyűlölet, Isten akkor is marad maga a szeretet.

- Amikor elfogyatkozik a testünk és szívünk, vagyis jön a halál, J. Kr. kőszálként emelkedik halál, sátán és pokol fölé, és hirdeti:

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él”.

Marika mindezt megtapasztalta. Elfogyó egészségét látva olykor aggódott, kétségei voltak, de aztán J. Kr. szólt hozzá, és a kétségek, aggodalmak árja elől a Kősziklán védelmet és békességet talált. Megértette, hogy Isten őt annyira szerette, hogy Fia, J. Kr. meghalt érte, hát akkor miképpen hagyná magára, ha ilyen drága árat fizetett érte?

3. És az én örökségem Te vagy, oh Isten mindörökké

Isten nemcsak kősziklája a Benne hívőknek, hanem öröksége is. Örökség? Hogy lehet ez? Hiszen az örökség azt jelenti, hogy valaki meghal, és ránk hagyja a javait. Isten pedig halhatalan.

Azonban egyszer Isten megjelent testben. J. Kr.-ban Ő jött közénk, és J. Kr. meghalt minden emberért. Halálával tette lehetővé számunkra az örökséget.

Milyen ez az örökség?  Amikor ég és föld elmúlik, akkor Isten „új eget és új földet” teremt. Olyat, „amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek”. Akkor Isten letöröl minden könnyet a szemünkről. Soha többé nem fogyatkozik el testünk és szívünk, mert dicsőséges feltámadt testet kapunk, és halál nem lesz többé, sem fájdalom, sem jajkiáltás.

De az örökségünk ettől sokkal dicsőségesebb: „az én örökségem Te vagy, oh Isten, mindörökké”. Az Ige arról biztosít, hogy „meglátjuk Őt, és akkor hasonlóvá leszünk Őhozzá”

Befejezés: Ezért nem nehéz a búcsú Réthiné Marikától, mert erre a jó helyre ment. És még e szomorú helyen is van Istennek a mi számunkra örvendetes üzenete. Jn 3,16:”Mert úgy szerette…” Marika hitt J. Kr.-ban, és mintegy utolsó kérése szerettei számára, hogy ők is higgyenek, mert akkor részükre is valóság lesz a felolvasott Ige, Zsolt 73,26: „Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”

5.) Ima:

6.) Ének: 175. Tiéd örökre…